A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. Az első útmutatásokat Nagy István festőművésztől kapta Baján. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt, majd ugyanitt tanársegédként tevékenykedett. Mestere támogatásával 1946-ban művésztelepet, szabadakadémiát szervezett Baján, és évekig az itteni Rudnay Gyula Képzőművészeti Kör vezető tanáraként dolgozott. Tanulmányúton járt több kelet-európai országban, valamint Német-, Olasz- és Görögországban, Belgiumban, Spanyol- és Franciaországban. Fővárosi, vidéki és külföldi tárlatokon mutatta be az alföldi iskola stílusához közel álló alkotásait. 1976-ban a vajdasági Zomborban, 1985-ben pedig a németországi Bambergben önálló kiállításon mutatkozott be. Több hazai művésztelep munkájában vett részt (Tokaj, Paks, Hajdúböszörmény). Művészetének formálódására Rudnay festészete gyakorolta a legszámottevőbb hatást. Korai, drámai hangvételű festészetét követően a '60-as évekre alakult ki egyéni stílusa. Művészetének legnagyobb inspiráló, ihletet adó erejét szülőföldje jelenti, de itáliai utazásai nyomán szerzett élményei is mindvégig termékenyítően hatottak festészetére. Lírai alkatú mester. Korai munkáit elsősorban olajtemperával festette, majd főleg akrillal és vegyes technikával dolgozott. Lefogott, fénytelen színekkel alkot. Sajátossága a jellegtelen színek használata. Emberfigurái sematikus, testetlen szellemfoltok. Számos kitüntetés, művészeti díj, nívódíj tulajdonosa. Többek között 1942-ben elnyerte Firenze Város Díját. A monumentális műfajban is érdekelt. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, több magyarországi múzeum és képtár, valamint a Banja Luka-i Városi Múzeum és a római Városi Képtár. (MÉ, ML, Műv. 1968/9, M.F.: /Műv. 1969/11. A.E.: Műv. 19, B.L.: Új Műv. 1992/4)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  A Képzőművészeti Főiskolán 1940-1946-ban Rudnay Gyula növendéke, majd tanársegédje. Mestere támogatásával 1946-ban művésztelepet szervezett Baján. Önálló tárlata Baján, Békéscsabán, Bácsalmáson, Tokajban, 1975-ben Kiskunfélegyházán volt. Egyes munkái eljutottak Jugoszláviában, Franciaországban és a Szovjetunióba, 1976-ban a vajdasági Zomborban önállóan mutatkozott be. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. Az első útmutatásokat Nagy István festőművésztől kapta Baján. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt, majd ugyanitt tanársegédként tevékenykedett. Mestere támogatásával 1946-ban művésztelepet, szabadakadémiát szervezett Baján. A bajai Rudnay Gyula Képzőművészeti Kör vezető tanáraként tevékenykedett. Több hazai tárlaton mutatta be az alföldi iskola stílusához közel álló alkotásait. Egyes munkái eljutottak Jugoszláviába, Franciaországba. 1976-ban a vajdasági Zomborban önállóan mutatkozott be. Lefogott, fénytelen színekkel dolgozik. Sajátja a jellegtelen színek használata. Emberfigurái sematikus, testetlen szellemfoltok. 1963-ban a szegedi Nyári Tárlaton "Balaton" c. olajképével díjat nyert. (MÉ, ML, Műv.-1968/9, M.F.: Műv.-1969/11, A.E.: Műv.-1970/11)
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1946-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula osztályán, majd ugyanitt tanársegéd. Mestere támogatásával 1946-ban művésztelepet szervezett Baján, amelynek ma is vezetője. Tanulmányutakat tett az NSZK-ban, Olaszországban, Jugoszláviában, Görög- és Spanyolországban, valamint a szomszédos népi demokráciában. Csoportos bemutatók mellett önálló tárlatokkal jelentkezett Baján (1942, 1954, 1969, 1982), Békéscsabán (1969), Kiskunfélegyházán és Kalocsán (1975), Kiskunhalason (1976), Budapesten (1977) és Kecskeméten (1977). 1976-ban egyéni kiállítása volt a jugoszláviai Zomborban. 1942-ben Firenze város díját, 1963-ban Szeged város díját nyerte el, 1973-ban Nagy István díjat kapott, 1975-ben Bács-Kiskun megye művészeti díjával tüntették ki. - Festészete az expresszív realizmus fogalomkörébe sorolható: az élet reális jelenségeit adja vissza egyéni nézőpontból. Fogékony a borongós, komor hangulatok, az elmúlás problematikái iránt, világképe mégis optimisztikus, mert erőteljes megfogalmazója a munkának és a reménynek is.
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. Rudnay Gyula tanítványa volt. Baján él, ott rendezett az alföldi iskola stílusához közel álló műveiből 1942-ben és 1954-ben gyűjt. kiállítást.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  1941-46: MKF, mestere: Rudnay Gyula. 1943-45 között Rudnay tanársegédje volt a főisk.-n. 1942-ben elnyerte Firenze Város Díját. 1963: Szeged Város Díja;1966: a megyei házasságkötő terem díszítésére kiírt pályázat I. díja; 1969: Bács-Kiskun megyei Téli Tárlat, MESZÖV-díj; 1970: Bács-Kiskun megyei tárlat nívódíj; 1971: Szocialista Kultúráért; 1972: Bács-Kiskun megyei Téli Tárlat, II. díj; 1973: Nagy István-díj, Baja; 1974: Bács-Kiskun megyei Téli Tárlat, I. díj; 1975: Bács-Kiskun megyei Művészeti díj; 1978: Egri Akvarell B. díja; 1980: Művészeti díj; 1983: Bács-Kiskun megyei Téli Tárlata, Baja Város Tanácsának díja; 1985: Megyei díj. Tanulmányúton járt az NDK-ban, az NSZK-ban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Romániában, Lengyel-, Görög-, Olasz-, Spanyol, valamint Franciaországban és Belgiumban. 1946-ban Mikli Ferenc B. szervezésében létrejött a Bajai Művésztelep, Rudnay Gyula vezetésével. 1947-től tanárként működött a Rudnay által vezetett Bajai Képzőművészeti Körben, 1948-tól ellátta e csoport titkári teendőit, 1953-tól pedig átvette a kör vezetését is. A Paksi, a Tokaji és a Hajdúböszörményi művésztelepen is dolgozott. Művészetének formálódására Rudnay festészete gyakorolta a legszámottevőbb hatást. Korai, drámai hangvételű festészetét követően a 60-as évekre alakult ki egyéni stílusa. Művészetének legnagyobb inspiráló, ihletet adó erejét szülőföldje jelenti, de itáliai utazásai nyomán szerzett élményei is mindvégig termékenyítően hatottak festészetére. Lírai alkatú mester. Témáit, motívumait rendkívül érzékeny, oldott kolorizmussal jeleníti meg vásznain. Korai munkáit elsősorban olajtemperával festette, később főleg akrillal és vegyes technikával dolgozott. Festészeti munkásságán túl jelentős öt évtizede folyamatosan végzett művészetpedagógusi tevékenysége. Művészi pályájának egyik legmonumentálisabb vállalkozása a bajai Megbékélés kápolnájának freskódísze.<br /> Ek: 1942, 1954, 1969, 1982, 1983, 1984, 1991: Műv. H., Baja; Türr I. M., Baja; 1957: Műv. H., Bácsalmás; 1968: Képcsarnok, Bcsaba; 1969: Helytörténeti M., Tokaj; 1975: Kiskun M., Kiskunfélegyháza; Műv. H., Kalocsa; 1976: Kiskunhalas; Zombor; 1977: Ganz-MÁVAG Műv. Közp., Bp.; Műv. Közp., Kecskemét; 1978: Műv. H., Császártöltés; 1982: Műv. H., Bátmonostor; TF, Baja; 1983: Kecel; 1985: Bamberg (NSZK); 1986: GVMK, Baja; 1987: Hatvani G., Hatvan; 1997: Józsefvárosi G. (jubileumi kiállítás); Tölgyfa G.; 1999: Tölgyfa G.<br /> Vcsk: 1942: Palazzo Strozzi, Firenze; Bács-Kiskun megyei Téli Tárlatok; 1973: Tisztelet Nagy Istvánnak, Baja; 1975: Salon de Montreuil; Magyar Napok, Bukarest; 1976: Műv. M., Szimpferopol (BG); Orsz. Akvarell B.-k; Magyar Szalon '97, Műcsarnok.<br /> Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Dobó I. M., Eger; Kiskun M., Kiskunfélegyháza; MNG; Nagy I. Képtár, Baja; Tokaji Képtár, Tokaj; Türr I. M., Baja; Városi Képtár, Róma; Városi M., Banja Luka (Bosznia).<br /> Km: Zene (Baja, Liszt F. Ált. Isk.); Tóth Kálmán domborműve (cement, 1969, Baja, Tóth K. isk. udvara).<br /> Irod.: Mészáros F.: Mikli Ferenc B. kiállítása, MŰV, 1969/11.; Gergely F.-Kőhegyi M.: Rudnay Gyula bajai művésztelepe, in: Móra F. M. Évk. I., 1970; Aszalós E.: Mikli Ferenc B.-ről, MŰV, 1970/11.; Sümegi Gy.: Beszélgetés Mikli Ferenccel, Forrás, 1977/1.; Goór I.: Mikli Ferenc B. festői útja, Petőfi Népe, 1977. dec. 28.; Koloh E.: Művészportré. Mikli Ferenc B., Petőfi Népe, 1984. jan. 29.; Bán L.: Kisvárosi köszöntő. Mikli Ferenc B. bajai kiállítása, ÚM, 1992/4.; Dömötör J.: Egy reneszánsz festő, Forrás, 1993/5. (Gy.G.)