A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. Budapesten Magyar-Mannheim Gusztávnál, Bihari Sándornál és Karlovszky Bertalannál folytatott művészi stúdiumokat. 1891-ben a párizsi Julian Akadémián J. Lefevre-nél és T.R. fleurynél képezte magát. 1898-1904 között Hollandiában működött. Megragadta Jozef Israels művészete és a svéd Anders zorn munkássága, később pedig a francia impresszionisták. 1904-ben tért haza, ottani tájakat, tengerparti részleteket, utcákat és németalföldi embertípusokat ábrázoló képekkel. Itthon főleg impresszionista szemléletű kisvárosi utcamotívumokkal, paraszt-enteriőrökkel, élet- és tájképekkel szerepelt különböző tárlatokon (Ima, Falurészlet reggeli napsütésben, Falurészlet, Falu naplementekor, Vasárnapi látogatás, Parasztszoba, Rőzsehordó asszony). 1921-ben és 1930-ban kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Alkotásait kezdetben Millet-re jellemző realista hang, majd az impresszionisztikus, vázlatos elnagyoltság, dekoratív, fokozott kolorit jellemzi. Rendkívüli elmélyedéssel és szakadatlanul fejlesztette művészetét, amelynek tárgyát leginkább lakóhelyének, Rákospalotának környéke, valamint népe szolgáltatta. Szolnokon is dolgozott. "Vásár Besztercebányán" című fő műve mellett legjobbak színes népi enteriőrjei. 1905-ben állami kis aranyérmet, 1906-ban állami nagy aranyérmet nyert. Külföldön is figyelmet keltett. "Nyár Hollandiában" című munkáját 1904-ben St. Louis-ban, "Vasárnapi látogatás" című kompozícióját 1909-ben Münchenben tüntették ki. "Foltozó parasztasszony" című alkotását 1911-ben az olasz állam vásárolta meg, a római Galeria Moderna részére. Önarcképe a nevezetes firenzei Uffiziben található. Munkái megtalálhatók még a római Capitoliumi Múzeum, a stockholmi Nemzeti Múzeum és a nürnbergi Városi Múzeum gyűjteményeiben. A Magyar Nemzeti Galéria is számos alkotását őrzi (A teraszon, Halászbárkák, Falu részlet, Falu naplementekor, Hollandi halász, Vásár Besztercebányán, Utca részlete, Parasztszoba). Vittorio Pica (Nel mondo delle arti belle, Milano) beható tanulmányt szentelt Perlmutternek. 1920-ban a Szinyei Társaság tagjává választották, Londonban az "International Society of Painters, sculptors and Graveres" pedig tiszteletbeli tagjává választotta. (Műv. 1966/7, Éber, ML)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Budapesten Magyar Mannheimer Gusztávnál, Karlovszky Bertalannál, Bihari Sándornál, Párizsban Lefebrénél és R. Freurynél tanult. Hosszú hollandiai tartózkodása alatt táj- és életképeket festett. Hazatérve városképekkel, alakos enteriőrökkel szerepelt a kiállításokon. Dolgozott Szolnokon is. Műveit kezdetben Milletre emlékeztető realista hang, majd az impresszionizmusra jellemző vázlatos elnagyoltság és dekoratív, fokozott kolorit jellemzi. foltozó parasztasszony c. képét 1911-ben az olasz állam vette meg a római Galleria d'Arte Moderna részére, Önarcképe a firenzei Uffiziben van. 1921-ben és 1930-ban műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek az Ernst Múzeumban. A teraszon, falu naplementekor, falurészlet, Halászbárkák, Hollandi halász, Ima, Vásár Besztercebányán, Parasztszoba című képeit a MNG őrzi. - Irod.: Décsei Géza. Perlmutter Izsák. Magyar művészet, 1930.; Farkas Zoltán: Perlmutter Izsák. Nyugat, 1932.
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. Budapesten Magyar-Mannheimer Gusztávnál, Bihari Sándornál, Karlovszky Bertalannál tanult. 1891-ben a párizsi Julian akadémián J. Lefevrenél és T.R. Fleuryél képezte magát. 1898-1904 k. Hollandiában időzött. Megragadta Jozef Israels művészete, valam. a svéd Anders Zorn munkássága, később pedig a francia impresszionisták. 1904-ben tért vissza, ottani tájakat, tengerparti részleteket, utcákat és németalföldi embertípusokat ábrázoló képekkel. hazatérve, impresszionista szemléletű városképekkel, alakos enteriőrökkel szerepelt kiállításokon. Rendkívüli elmélyedéssel szakadatlanul fejlesztette művészetét, melynek tárgyát leginkább lakóhelyének, Rákospalotának környéke és népe szolgáltatta. 1905-ben állami kis aranyérmet, 1906-ban állami nagy aranyérmet kapott. külföldön is figyelmet keltett. nyár Hollandiában c. képét 1904-ben St. Louis-ban, "Vasárnapi látogatás" című kompozícióját 1909-ben Münchenben tüntették ki. "Foltozó parasztasszony" c. képét 1911-ben az olasz állam vásárolta meg, a római Galeria Modern részére. Önarcképe a firenzei Uffiziben található. Művei megtalálhatók a római Capitoliumi Múzeum, a stockholmi Nemzeti Múzeum és a nürnbergi Városi Múzeum gyűjteményében. 1920-ban a Szinyei Társaság tagjává választotta. a londoni "International Society of Painters, Sculptors ang Gravers" pedig tiszteletbeli tagjává választotta. 1921-ben és 1930-ban kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Több képe a MNG-ban van. 8Müv.-1966/7, Éber)
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. Bp.-en és Párizsban tanult. hosszú hollandiai tartózkodása alatt táj- és életképeket festett. Hazatérve városképekkel, alakos intérieurökkel szerepelt a kiállításokon. Dolgozott Szolnokon is. Műveit kezdetben Millet-re jellemző realista hang, majd az impresszionisztikus, vázlatos elnagyoltság és dekoratív, fokozott kolorit jellemzi. foltozó parasztasszony c. képét 1911-ben az olasz állam vette meg a római Galleria d'Arte Moderna részére, Önarcképe a firenzei Uffiziben van. Vásár Besztercebányán c. fő műve mellett legjobbak színes népi intérierujei és Rőzsehordó asszony c. képe (Bp., magángyűjt.). 1921-ben és 1930-ban műveiből kollektív kiállítást rendeztek az Ernst Múzeumban. A teraszon, Falu naplementekor, Falurészlet, Halászbárkák, Holland halász, Ima, Utca részlete, Vásár Besztercebányán, Falurészlet, Parasztszoba c. képei a Nemz. Gal. gyűjteményében vannak. - Irod. Lázár B.: P.I. Bp., 1921.
• Művészeti lexikon I-II.:
  Budapesten és Párizsban tanult s hosszú hollandiai tartózkodása alatt odavaló táj- és életképmotívumokat festett. Hazatérve, impresszionista szemléletű városképekkel, alakos interieurökkel szerepelt a kiállításokon (Hollandi halász, Ima, Falurészlet reggeli napsütésben, Vasárnapi látogatás). Rendkívüli elmélyedéssel szakadatlanul fejlesztett művészete, melynek tárgyát leginkább lakóhelyének, Rákospalotának környéke és népe szolgáltatja, a külföldön is figyelmet keltett és pl. Vittorio Pica (Nel mondo delle arti belle, Milano, 1923) beható tanulmányt szentelt P.-nek.