A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő és grafikus. A Képzőművészeti Gimnázium elvégzése után néhány évig az Operaház díszletfestő műhelyében dolgozott. A Képzőművészeti Főiskolán Iván Szilárd, Barcsay Jenő és Cs. Patay László voltak a tanárai. Tóth E. amióta - 1978-ban - elvégezte a főiskolát, és kiállításokon szerepel, következetesen azt a szimbolikus, groteszk világot festi, amelyben a színpadias helyszíneket, néha valóságos színpadokat színházi jelenetszerűen népesíti be valóságos, félig valóságos, valamint mitikus figurákkal, motívumokkal. Alakjainak, motívumainak megfogalmazási módja a századvég, a szecesszió hagyományaiban gyökerezik. Képei mesélő kedvűek. 1978 óta rendszeresen szerepel kollektív és egyéni kiállításokon, itthon és külföldön (USA, Hollandia, Bulgária stb.). Munkáit több díjban és kitüntetésben részesítették. 1983-ban a grabvói Humor- és Szatíra-fesztivál nagydíjával jutalmazták. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. Munkáját őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum, békéscsabai Munkácsy Múzeum és a hódmezővásárhelyi Tornyai J. Múzeum. (P.G.: Műv. 1986/10, BMT)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  1973-1978 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mint Iván Szilárd, Barcsay Jenő és Patay László mesterek növendéke. Figuráinak, motivumainak megfogalmazási módja a századvég, a szecesszió hagyományaiban gyökerezik. Képei mesélő kedvűek, fölnőtthöz gyermekhez egyaránt szólnak. 1978-ban rendszeresen vesz részt hazai tárlatokon. - Irod.: ÖLK; Pogány Ö. Gábor: A hegedülő krampusz. Tóth Ernő képeiről. Művészet, 1986.10.
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. A Képzőművészeti Gimnázium elvégzése után néhány évig az Operaház díszletfestő műhelyében dolgozott. A Képzőművészeti Főiskolán Iván Szilárd, Barcsay Jenő és Cs. Patay László voltak a tanárai. Tóth E. amióta - 1978-ban - elvégezte a főiskolát, és kiállításokon szerepel, következetesen azt a szimbolikus, groteszk világot festi, amelyben a színpadias helyszíneket, néha valóságos színpadokat színházi jelenetszerűen népesíti be valóságos, félig valóságos, valamint mitikus figurákkal, motívumokkal. Figuráinak, motívumainak megfogalmazási módja a századvég, a szecesszió hagyományaiban gyökerezik. Képei mesélő kedvűek. 1978 óta rendszeresen szerepel kollektív és egyéni tárlatokon. 1983-ban a grabvói Humor- és Szatíra-fesztivál nagydíjával jutalmazták. (P.G.: Műv.-1986/10)
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot 1967-ben végezte el, utána 1968-1971-ig az Operaház díszlet-festőműhelyében dolgozott, majd 1973-1978-ig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Iván Szilárd, Patay László és Barcsay Jenő a mestere. 1980-1981-ben Derkovits-ösztöndíjas. - Önálló kiállításai: 1980 Szolnok, Aba-Novák Terem, 1981 Tornyai János Múzeum Hódmezővásárhely, 1981 Uitz Terem Dunaújváros, 1982 Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba. Több országos jellegű csoportos tárlaton szerepelt, ezeken díjakat nyert. Tanulmányúton járt Hollandiában, Franciaországban és Jugoszláviában. Festészete alapvetően figurális. Nem nélkülözi a humor és a szatíra elemeit. Tájképein az Alföld levegője fátyolszerűen vonja be a látott világ tárgyait, jelenségeit, a szürreális, képzelt világ sem idegen tőle. Békéscsabán él.