Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő. Thorma János hitvese. A nagyenyedi tanítóképzőt elvégezte, 1924-ben Nagybányára ment. Itt kezdett rajzolgatni, majd Thorma Jánostól tanult festeni a nagybányai festőiskolában. 1929-ben házasságot kötött mesterével, akihez rokoni szálak fűzték. Mikor feleségül ment hozzá (a 31 éves korkülönbség ellenére) a már ősz hajú mester közel járt a hatvanhoz. 1926-44 között megszakítás nélkül a festőkolónián tevékenykedett. Több nagybányai, erdélyi és budapesti kiállításon szerepelt naturalisztikus jellegű alkotásaival. 1927-ben, 1928-ban, 1932-ben, 1936-ban, 1937-ben vett részt nagybányai koll. kiállításokon. Rajztudása jobb volt, mint színérzéke, ezért fordult pályája kezdetén az alakos ábrázolás felé (Golgota, Utolsó vacsora, Aratók, Festőnő, stb.). Tájképeiben már több volt a felületesség, az utánérzés. Természetes, hogy Thorma közelében tanítómesterének stílusa, modora érződött munkáin. Eleinte teljesen mestere hatása alá került. Tehetségesen utánozta őt. A pasztellfestésben ért el méltathatóbb eredményeket, olajfestményei nehézkesebbek. Az utolsó időkben fokozottabban a portréra vetette magát, mely területen nyilvános eredményeket is elért. Nemcsak hatott rá Thorma, hanem férje munkáit később bravúrosan utánozni is tudta. Thorma kolóniabeli műtermében lakott mindvégig. A II. Világháború után egyre kevesebbet alkotott, kényszerképzetektől gyötörve, zavarodott elmével halt meg. 1941-ben egy nagybányai kollektív kiállítás alkalmával Szent István-díjjal jutalmazták. Alkotásai helyet kaptak több erdélyi és magyarországi közgyűjteményben, valamint jelentős hazai és külföldi magángyűjteményekben. (RI-NF ú.k., NF, Dr. Szabó Ákos)

Festő. Thorma János hitvese. A nagyenyedi tanítóképzőt elvégezve, 1924-ben Nagybányára ment. Itt kezdett rajzolgatni, majd Thorma Jánostól tanult festeni a nagybányai festőiskolában. 1929-ben házasságot kötött mesterével. 1926-44 k. megszakítás nélkül a festőkolónián tevékenykedett. Számos nagybányai, erdélyi és budapesti kiállításon vett részt naturalisztikus modorú munkáival. 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben, 1932-ben, 1936-ban, 1937-ben vett részt nagybányai koll. kiállításokon. Pályája kezdetén az alakos ábrázolás felé fordult (Golgota, Utolsó vacsora, Arató, Festőnő, stb.). Tájképeiben már több volt a felületesség, az utánérzés. Természetes, hogy Thorma közelében tanítómesterének stílusa, modora érződött munkáin. Eleinte teljesen mestere hatása alá került. Tehetségesen utánozta őt. A pasztellfestésben ért el méltathatóbb eredményeket, olajképei nehézkesebbek. Az utolsó időkben fokozottabban az arcképre vetette magát, mely területen nyilvános eredményeket is ért el. 1941-ben, egy nagybányai koll. kiállítás alkalmával Szent István-díjjal jutalmazták. (RI-NF ú.k., NF)