Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő. A budapesti Rajztanárképzőben végezte tanulmányait Székely Bertalan és Greguss János festőművészek korrektúráján. Tanulmányúton járt Német- és Olaszországban, Angliában és Hollandiában. Hazatérve 1910-ig Debrecenben működött, mint rajztanár, 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. 1893-tól szerepelt kiállításokon tájképekkel, melyek jobbára realisztikusan megfestett, széles képek. A Műcsarnokban az 1890-es évek végén bemutatott Ősszel, Erdőben és Radványi pusztán című képeit az állam vásárolta meg. A legjelentősebb tárlatokat 1908-ben és 1918-ban a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Műcsarnokban, 1933-ben a Művészeti Főiskolán, 1934-ben pedig Olaszországban, Velencében rendezte. Termékeny művész volt, munkáira számos kitüntetést kapott. 1913-ban Kis Aranyérmet kapott Münchenben. 1915-ben "November" című munkájára elnyerte az Állami Kis Aranyérmet. 1920-ban Wolfner-díjjal, 1922-ben Horváth Nándor Balaton-díjával, 1923-ban pedig Nagy Állami Aranyéremmel tüntették ki. Az alföldi és a dunántúli erdők borongós alkonya, a Balaton aranyló légköre, a tavasz virágba öltözött és a téli álomba merült fái a legkedvesebb témák voltak számára. Kifejezési formáiban a festői naturalizmus nyelvén minden kínálkozó tájszépségre érzékenyen láttatja a természetet. Jelentős értéket képviselő tájképeinek sorozat a Magyar Nemzeti Galériában és más hazai közgyűjtemények tulajdonában található. (Éber, PZ-SzMF, ML, KD)

A Mintarajziskolában tanult, mint Greguss János és Székely Bertelan növendéke. Tanulmányokat folytatott Német- és Olaszországban, Angliában és Hollandiában. A Képzőművészeti Főiskola volt tanára. 1893 óta állított ki. Gyűjteményes kiállításai voltak Budapest 1908, 1918, 1927-ben, Velencében 1934-ben. 1915-ben "November" c. képére (MNG) állami kis aranyérmet kapott. A dunántúli erdők borongós alkonya, a dombos, fás magyar hegyvidék, a Balaton aranyló légköre, a tavasz virágba öltözött és a tél álomba merült fái a legkedvesebb témái. Mindenben egy lélek szólal meg: a művész csöndes, mélabúra hajló lelke, érzésvilága. Kifejezési formái a festői naturalizmus nyelvén minden kínálkozó tájszépségre érzékenyen láttatja a természetet. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943.

Festő. A bp.-i Rajztanárképzőben végezte tanulmányait Székely Bertalan és Greguss János festőművészek korrektúráján. Tanulmányúton járt Német- és Olaszországban, Angliában, Hollandiában. Hazatérve 1910-ig Debrecenben működött mint rajztanár. 1910-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. 1893-tól szerepelt kiállításokon tájképekkel, melyek nagyobbára realisztikusan megfestett széles képek. 1908-ban és 1918-ban a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Műcsarnokban, 1933-ban a Művészeti Főiskolán, 1934-ben pedig Velencében rendezett gyűjteményes kiállítást. 1913-ban kis aranyérmet kapott Münchenben. 1915-ben a "November" c. képére megkapta az állami kis aranyérmet. 1920-ban Wolfner-díjjal, 1922-ben Horváth Nándor Balaton-díjával tüntették ki, 1923-ban pedig megkapta a nagy állami aranyérmet. A dunántúli erdők borongós alkonya, a Balaton aranyló légköre, a tavasz virágba öltözött, és a tél álomba merült fái a legkedvesebb témák voltak számára. Kifejezési formáiban a festői naturalizmus nyelvén minden kínálkozó tájszépségre érzékenyen láttatja a természetet. Számos műve a MNG-ban és más hazai közgyűjtemény tulajdonában található. (Éber, PZ-SzMF, ML)

Festő, pályája elején debreceni rajztanár. A Műcsarnokban a kilencvenes évek végén kiállított Ősszel, Erdőben és Radványi pusztán c. képeit az állam vette meg. 1910-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Termékeny művész volt, munkáira számos kitüntetést kapott. A Nemzeti Szalonban kétszer (1908 és 1918), a Műcsarnokban 1927-ben s a Képzőművészeti Főiskolán 1933-ban volt gyűjt. kiállítása. Realisztikusan festett tájképeinek sorozata a Nemz. Gal.-ban van.

A budapesti rajztanárképzőn végezte tanulmányait s 1910-ig mint rajztanár működött Debrecenben, azóta Budapesten a Képzőműv. Főisk. tanára. 1893-tól állít ki tájképeket (A radványi pusztán 1909, Poprádi tó 1913 stb.), amelyek nagyobbára realisztikusan megfestett széles látképek.