Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő, grafikus. 1923-ban került a nagybányai szabadiskolába, ahol 1927-ig Réti István és Thorma János korrigálta. 1928-ban már a Szépművészeti Iskolát látogatta. A '30-as években nagyobb tanulmányutat tett Párizsban, majd visszatért Nagybányára, az évtized végétől pedig Magyarországon telepedett le. 1924-ben jelentkezett először alkotásaival a Nagybányai Festők Társasága tárlatán. 1925-ben egyéni kiállítása volt a nagybányai Református Iskolában, 1938-ban és 1940-ben a román fővárosban jelentkezett gyűjteményes bemutatóval. Hazatérve Magyarországra 1942-ben a budapesti Tamás Galériában, 1949-ben pedig a Fészek Klubban szerepelt. 1958-ban a Magyar Képzőművésznők műcsarnokbeli csoportos tárlatán, 1962-ben a nagybányai festők emlékkiállításán láthatták alkotásait (MNG). Mindvégig "nagybányainak" vallotta magát, az után is, hogy sorsa más tájakra, messzire vezette a közösségtől. A nagybányai festészet természetelvű hagyományait folytatta, festményei, amelyekből erdélyi és magyarországi városokban szervezett tárlatokat magukon viselték a nagybányai természetlátás örökségét, fölismerhető manírjait. Elsősorban a színélmények megragadására törekedett. Molnár különösen vonzódott a tájkép, a csendélet és az enteriőr műfajához. Könyvillusztrációkat is készített. 1969-ben a Nagymarosi Alkotótáborban dolgozott. (Murádin Jenő: NFM, MÉ, NF, TJJ, RINM)

Festő. 1922-ben került a nagybányai szabadiskolába, ahol Réti István és Thorma János korrigálta. A 30-as években nagyobb tanulmányutat tett Párizsban. Több hazai kiállításon szerepelt. 1925-ben egyéni tárlata volt a nagybányai Református Iskolában. 1938-ban és 1940-ben Bukarestben jelentkezett gyűjteményes tárlattal, majd Budapesten, a Fészek Klubban és a Tamás Galériában állított ki. 1962-ben szerepelt a nagybányai festők emlékkiállításán. A nagybányai festészet természetelvű hagyományait folytatta. Különösen vonzódott a csendélet és az enteriőr műfajához. (MÉ, NF)

1922-ben került a nagybányai művésztelepre, ahol Réti István és Thorma János korrigálta. A harmincas években nagyobb párizsi tanulmányutat tett. Több kisebb bemutató után 1938-ban és 1940-ben Bukarestben mutatta be gyűjteményes anyagát, majd Budapesten a Fészek Klubban és a Tamás Galériában állít ki. Szerepelt a nagybányai festők 1962-es emlékkiállításán. A nagybányai festészet természetelvű hagyományait folytatja. Különösen vonzódott a csöndélet és az enteriőr műfajához. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

1922-ben került a nagybányai művésztelepre, ahol Réti István és Thorma János korrigálta. A harmincas években Párizsban dolgozik. Több kisebb bemutató után 1938-ban és 1940-ben Bukarestben mutatta be gyűjteményes tárlatát, majd Budapesten a FÉSZEK Klubban és a Tamás Galériában állított ki. - Impresszionista felfogású, a nagybányai természetelvűséget folytató művei főként csendéleti és enteriőr-témákat ábrázoltak.

Festő. 1923-1928: festészeti tanulmányokat folytatott a Nagybányai Művésztelepen. Mesterei: Réti István, Thorma János. A 30-as években Párizsban élt és dolgozott. 1938-ban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből Bukarestben. A 30-as évek végétől újra Magyarországon élt. 1969-ben a Nagymarosi Alkotóházban alkotott. Főként tájképeket, csendéleteket, enteriőröket festett. Látásmódja a nagybányai természetelvűségben gyökerezik. Elsősorban a színélmények megragadására törekedett. Könyvillusztrációkat is készített.<br /> Ek: 1938, 1940: Bukarest; 1942: Tamás G. (Rubletzky Gézával); 1949: Fészek Klub.<br /> Vcsk: 1958: Magyar Képzőművésznők kiállítása, Műcsarnok; 1962: Nagybányai festők emlékkiállítása, MNG.<br /> Irod.: Fedor Á.: A legfiatalabb nagybányai festőnő, Nők Lapja, 1963. febr. 9. (Gy.G.)