Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő, grafikus és szobrász. Az iskolában Sverák József - a szentendrei művésztelep egyik alapítója - volt a művészettörténet tanára. Rábeszélésére jelentkezett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahová 1958-ban jutott be. Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Ék Sándor, Hincz Gyula, Szentiványi Lajos és Pap Gyula voltak az oktatói. 1957-től vesz részt a Fiatalok Stúdiójának kiállításain, hazai és külhoni tárlatokon (Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Szentendre, Amszterdam, Oslo, München, Dortmund, Bécs, USA, Bologna, Pesaro, Krakkó, stb.). Művészetére Barcsay Jenő, Vajda Lajos és az ikonfestés hatott. 1967-ben Párizsban járt. Itt a japán grafikusok, Vasarely és a vezenuelai Jesús Raphael Soto gyakorolt rá nagy hatást, azonban Degas és Renoir is nagy élménye volt. Eleinte tájképeket festett, majd a főiskola végén figurákat. Később az alakok lassan bábuvá alakultak, s 1968-ban végleg kialakult az egyéni stílus, melyet a szerves mértanias formák egysége, a konstruktív szerkesztés, a sraffozó technikai és jelképteremtő erő jellemez. 1963-68 között részt vett a Zuglói Körben, 1963-68 között pedig tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1968-ban két hetet töltött a macedóniai Prilep művésztelepén, egy kolostorban. 1975-ben részt vett a nagyatádi művésztelep munkájában. A budapesti Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1991-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1971-től rendszeresen készít szobrokat. Díjak: a pécsi Kisplasztikai Biennálé nagydíja: a Fővárosi Tanács különdíja; Munkácsy-díj; Szentendre Város Pro Urbe díja; a Művészeti Alap Képzőművészeti éves nagydíja; Kiváló Művész; Kossuth-díj. Több monumentális mű alkotója. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, számos vidéki múzeum és képtár, valamint a bécsi Albertina gyűjteménye. (MÉ, K.Gy.: Műv. 1970/10, L.L.: Műv. 1981/9, Új Műv. 1990/1, FJ, KMML)

Festő és szobrász. Az iskolában Bánáti Sverák József - a szentendrei művésztelep egyik alapító tagja - volt a művészettörténet tanára. Rábeszélésére jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahová 1958-ban jutott be. Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Ék Sándor, Hincz Gyula, Szentiványi Lajos, val. Pap Gyula voltak az oktatói. 1957-től vesz részt hazai és külföldi kiállításokon (Szentendre, Budapest, Debrecen, Pécs, Műcsarnok, Mednyánszky Terem, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, Amsterdam-René Süss Galéria, stb.). Művészetére Barcsay Jenő, Vajda Lajos és az ikonfestés hatott. Eleinte tájképeket festett, majd a főiskola végén figurákat. Később a figurák lassan bábuvá alakultak, s 1968-ban végleg kialakult a sajátos stílus, amelyet a szerves mértanias formák egysége, konstruktív szerkesztés, sraffozó technika és jelképteremtő erő jellemez. Plasztikákat is készít. 1985-ben Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát. Az 1974-es Pécsi Kisplasztikai Biennálé nagydíjasa. (MÉ,K.Gy.: Műv.-1970/10, L.L.: Műv.-1981/9)

A szentendrei iskola képviselője. 1963-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Művészetére Barcsay Jenő, Vajda Lajos és az ikonfestészet hatott. Stílusát a szerves mértanias formák egysége, konstruktív szerkesztés és jelkép teremtő erő jellemzi. Újabb plasztikákat is készít. 1957 óta szerepel tárlatokon. Egyéni kiállítása volt Budapesten 1965-ben, Szentendrén 1969-ben, Debrecenben 1973-ban, 1968-ban Hollandiában, 1972-ben Pécsett, 1977-ben a Műcsarnokban és Dorogon. Az 1974-ben Pécsi Kisplasztikai Biennálé nagydíjasa. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1985-ben Munkácsy-díjat kapott. Irod.: Lóska Lajos: A tárgyak csöndje. Művészet, 1981. 8. sz.; P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

1963-ban végzett a főiskolán, mesterének Barcsay Jenőt, Vajda Lajost, és Gadányi Jenőt tartja. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Franciaországban, Belgiumban és Jugoszláviában járt. 1965-ben a Mednyánszky Teremben, 1969-ben Szentendrén, 1972-ben Pécsett, 1973-ban Debrecenben, 1974-ben a Műcsarnokban, 1979-ben Székesfehérvárott jelentkezett nagyobb kiállítással. 1968-ban bemutatkozott Hollandiában. Munkái eljutottak számos kelet- és nyugat-európai országba, nemzetközi rendezvényre. A Pécsi Kisplasztikai Biennálé (1974) nagydíjasa, 1985-ben Munkácsy-díjat kapott. - Mai kérdéseket feszegető konstruktív munkáira nem a zártság, hanem a nyitvatartás, a fantázia-indítás, és bizonyos romantikus életérzés jellemző. A látvány mögötti rendet, a törvényszerűt keresi, de érzi és láttatja a törvényszerűben a véletlen módosító mozzanatait is. Képeit sok szál fűzi a szentendrei hagyományokhoz, de eredendő lírizmusával túl is lép azokon. Újabban plasztikával, térformálással is foglalkozik.