Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő és szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar-Mannheimer Gusztávnál festeni tanult. Dalmáciai, majd itáliai tanulmányútja után egy ideig Münchenben, 1923-tól pedig az osztrák fővárosban dolgozott. Itt gyakran voltak sikerei, számos kitűnő portrét készített, lefestette Beregi Oszkárt, Kálmán Imrénét. Az utóbbi egy német múzeumba került. Első tárlatát 1926-ban rendezte Békéscsabán, majd 1928-ban részt vett a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. 1932-ben és 1933-ban a bécsi Glaspalastban, 1935-ben a budapesti Frankel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában mutatta be munkáit. Ezt követően 1945-ig Szentendrén dolgozott. Itt kezdődött el festői felszabadulása. Képzeletbeli városokat, figurákat festett világos színekkel. A Fény-városok sorozatának nevezik e képeit. Következő festői szakasza 1945 után kezdődött Nagymaroson, új környezetben. Megbízták egy művésziskola vezetésével. Festészete a legmélyebb valóságból fakad, s leginkább az expresszionizmushoz áll közel. 1947-ben a Műcsarnokban mutatkozott be, 1959-ben pedig a budapesti Fényes Adolf Teremben volt gyűjteményes tárlata. 1984-ben életmű-összegező bemutatója volt az Ernst Múzeumban. Bécsi tartózkodása alatt osztrák állami ezüstéremmel jutalmazták, 1978-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült. Ezen kívül 1974-ben és 1984-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Egy munkája Spanyolországba került, egy pedig Németországban talált otthonra, egy múzeumban. Gobelintervezéssel és üvegfestészettel is foglalkozott. (ML, M.L.: Műv. 1985/5, FJ, T.B.: Új Műv. 1991/5, KF)

Festő és szobrász. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar-Mannheimer Gusztávnál festeni tanult. Dalmácia és olaszországi tanulmányútja után, Münchenben, Bécsben, végül itthon dolgozott. Első tárlatát 1926-ban rendezte Békéscsabán, majd 1928-ban részt vett a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. 1932-ben és 1933-ban a bécsi Glaspalastban, 1935-ben a fővárosi Frankel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában mutatta be műveit. Ezt követően 1945-ig Szentendrén dolgozott. 1947-ben a Műcsarnokban mutatkozott be, 1959-ben pedig a bp.-i Fényes Adolf Teremben volt gyűjteményes kiállítása. 1984-ben életmű-összegező bemutatója volt az Ernst Múzeumban. Külföldi tartózkodása alatt számos arcképet festett. Osztrák állami ezüstérmet kapott. 1978-ban érdemes művész kitüntetésben részesült. Festészetére leginkább az expresszionizmus volt jellemző. Egy műve Spanyolországba került, egy pedig Németországban talált otthonra, egy múzeumban. (ML, M.L.: Műv.-1985/5)

A Képzőművészeti Főiskolán előbb Róna Józsefnél tanult szobrászatot, majd Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet. Tanulmányait abbahagyva előbb Jugoszláviába ment, majd Olaszországba, végül Münchenben dolgozott. 1928-ban tért véglegesen haza. 1926-ban Békéscsabán rendezte első kiállítását. 1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ban Eszéken, 1932-ben és 1933-ban a Glaspalastban volt kiállítása. Osztrák állami ezüstérmet nyert. 1935-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Frankel Szalonban, 1936-ban pedig a Tamás Galériában. 1936-1945 között Szentendrén dolgozott. 1947-ben a Régi Műcsarnokban, a Képzőművészek Szabad Szakszervezete rendezésében mutatta be a "Robin úr és társulata" képciklust. 1959-ben és 1966-ban a Fényes Adolf Teremben állított ki. 1973-ban az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1978-ban Érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - Irod.: Aradi Nóra: Bolmányi Ferenc, Bp. 1977.; Menyhárt László: Fényes rapszódiák. Beszélgetés Bolmányi Ferenccel. Művészet, 1985. 5. sz.

Festő és szobrász. Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar-Mannheimer Gusztávnál festeni tanult. Először Jugoszláviában, olaszo.-i tanulmányútja után Münchenben, Bécsben, majd itthon dolgozott. 1933-34-ben a bécsi Glaspalastban, 1935-ben Bp.-en, a Fränkel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában és 1959-ben a Fényes Adolf-teremben volt gyűjt. kiállítása. Külföldi tartózkodásai alatt számos arcképet festett. Jelenleg expresszív erejű színhatásokra épülő kompozíciókat fest.