Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő, művészeti író. Szakmai ismeretei a miskolci művésztelepen Benkhard Ágostnál szerezte, ott készült a főiskolai felvételre, de végül is jogi fakultásra iratkozott. A legjelentősebb szakmai kapcsolata 1931-ben teremtődött meg, amikor is Aba-Novák Vilmos festőiskolájának lett a tanítványa, amely két és fél évig, 1933-ig tartott. Közben, 1935-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán dolgozott ösztöndíjas gyakornokként, Réti István irányításával, akinek megismerte híresen alapos és elmélyült munkamódszerét, stílusát. A háborút követően 1949-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti, majd muzeológiai osztályára került. Később a Szépművészeti Múzeumban működött, ezután 1957-től 1970-ig a Magyar Nemzeti Galéria egyik vezető munkatársa volt. 1957-1977 között gyakran dolgozott a kecskeméti művésztelepen. 1933-tól szerepelt hazai és külföldi tárlatokon. 1956-ban gyűjteményes bemutatója volt a fővárosi Csók Galériában. Ezen kívül kiállított a Műbarátban, a Nemzeti Szalonban, a Művész Galériában, a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, a Magyar Nemzeti Galériában, a Fényes Adolf Teremben, Észak-Amerikában, Francia-, Finn- és Németországban, Japánban, Tajvanban, Olaszországban, stb. Több hazai és külföldi művészeti elismerés mellett 1958-ban oklevelet nyert. Párizsban elnyerte az Exposition International Paris-Sud nemzetközi rangot adó ezüstérmét. Kedvelt témája az alföldi tanyavilág, a Balaton és környéke, valamint távoli országok tájai. Csendéletképeket és figurális műveket is festett. Festészete merő lobogás, belső feszültség, kontrasztkeresés. Művei láthatók számos magyarországi múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában és külföldi közgyűjteményekben. (MÉ, B.J.: Műv. 1970/2, KM, FB: MMF 1999/12, Ladányi József adatközlése nyomán)

Festészeti tanulmányait Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában kezdte, majd 1930-1936-ban a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Önálló tárlattal 1942-ben mutatkozott be először a Műbarát helyiségében, ezt követően a Nemzeti Szalonban (1943), a Művész Galériában (1948), a Csók Galériában (1955), a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1960), a Magyar Nemzeti Galériában (1963) és a Fényes Adolf Teremben (1965). Számos vidéki kiállítás mellett - legutóbb 1975-ben Győrött állított ki. Szerepelt Jugoszláviában (1959), Bulgáriában (1961), Franciaországban (1968), az NSZK-ban és az USA-ban (1973). Több hazai művészeti elismerés mellett 1958-ban oklevelet, 1969-ben ezüstérmet nyert Párizsban. - Festészete az élet dinamizmusát, változatos gazdagságát értékeli a legtöbbre. Kimeríthetetlen témája az alföldi tanyavilág, de fölgyújtja képzeletét a Balaton-vidék vagy a távoli országok tájai - képein a színek izgalmas változatosságban, de összehangzóan ragyognak. Ezt az erőteljes színélményt sugározzák csöndéletei és alakos képei is. - Irod.: Nagy Zoltán Bényi László. Bp. 1982.; P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Festő, művészeti író. Festőként Aba-Novák Vilmos tanítványa volt, majd a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. 1933-tól szerepelt hazai és külföldi tárlatokon. 1956-ban gyűjteményes kiállítása volt a Csók Galériában. Ezen kívül kiállított a Műbarátban, a Nemzeti Szalonban, a Művész Galériában, A Kulturális Kapcsolatok Intézetében, a MNG-ban, a Fényes Adolf Teremben, Francia- és Németországban, Észak-Amerikában. Számos hazai művészeti elismerés mellett 1958-ban oklevelet nyert, 1969-ban megkapta Párizsban, az Exposition Internationale Paris-Sud nemzetközi rangot adó ezüstérmét. Témája az alföldi tanyavilág, a Balaton és környéke, valamint távoli országok tájai. Csendéleteket és figurális képeket is festett. Festészete merő lobogás, belső feszültség, kontrasztkeresés. (MÉ, B.J.: Műv.-1970/2)

Festő, művészeti író, a Nemz. Gal. tudományos munkatársa. Festőként Aba Novák Vilmos tanítványa volt. Tájképeket és figurális jeleneteket fest az alföldi festők stílusával rokon modorban. 1933 óta kiállító művész. 1956-ban gyűjt. kiállítása volt a Csók Galériában. A modern magyar művészettel foglalkozik. Könyvei: Zichy Mihály (Supka Magdolnával, 1953), Koszta József (1959), Rudnay Gyula (1961).

Festészeti tanulmányait Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában kezdte, majd 1930-1936-ban a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1939 óta kiállító művész, több vidéki bemutató mellett jelentősebb anyaggal szerepelt a Műbarát helyiségében (1942), a Nemzeti Szalonban (1943), a Művész Galériában (1948), a Csók Galériában (1955, 1978), a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1960), a Nemzeti Galériában (1963, 1978), a Fényes Adolf Teremben (1965) és a Mednyánszky Teremben (1981). Önálló kollekciókkal lépett a közönség elé Jugoszláviában, Bulgáriában, Franciaországban, az NSZK-ban, Japánban és az USÁ-ban. Több hazai művészeti elismerés mellett 1968-ban és 1969-ban Párizsban bronz, illetve ezüstérmet kapott; 1980-ban első díjat nyert a Kortársfestészet Szicíliai Fesztiválján. - Festészete az élet dinamizmusát, változatos gazdaságát értékeli a legtöbbre. Kimeríthetetlen témája az alföldi tanyavilág, kedveli az útikép műfaját. A világot elsősorban a színhatások felől közelíti meg; az intenzív színélmény cselekedeteinek és figurális kompozícióinak is sajátja.