Festmenyek.hu+(3630)1999-441

Festő. 1917-ben a Mintarajziskolában szerzett rajztanári diplomát. 1917-1925 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola művészképző szakán Benkhard Ágost és Réti István tanítványa volt. Párizsban, Londonban, Olaszországban járt tanulmányúton. Párizsi tartózkodása alkalmával Braque festészete maradandó hatást gyakorolt rá. 1930-tól középiskolai rajztanárként dolgozott. 1936-37-ben a mozaikművészetet tanulmányozta Itáliában. 1925-től szerepelt különböző tárlatokon. 1961-ben a Csók Galériában, 1969-ben a Műcsarnokban, 1970-ben a Miskolci Galériában rendezett egyéni bemutatót. 1979-ben a Magyar Nemzeti Galériában emlékkiállításon mutatták be munkáit. Rendszeresen szerepelt a KÉVE, az UME, a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a Nemzeti Szalon és a Szentendrei Festők tárlatain. Rálátásos csendéletek, konstruktívan, széles ecsetvonásokkal alkotott tájképek és alakos ábrázolások után a realizmus jegyében fogantak tematikus munkái. Táblaképeit olajjal és pasztellel festette. Alla prima dolgozott. A szentendrei művésztelep törzstagja volt. 1938-tól a Műegyetemen tanított rajzot, 1947-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött (freskó, mozaik). 1954-ben, 1956-ban Munkácsy-díjat, 1965-ben Érdemes, 1969-ben Kiváló Művész címet, 1970-ben Kossuth-díjat nyert. Számos monumentális mű szerzője. Cementbe ágyazott metlachi csempe felhasználásával a mozaikművészet újszerű alkalmazásával valósította meg a Győr-nádorvárosi templom padlóját. A katolikus középiskolai tanáregyesület számára megfestette a Szent Gellért és Szent Imre c. képet. Illusztrálással is foglalkozott. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a nagykanizsai képtár és a székesfehérvári István Király Múzeum. (Havas Lujza adatközlése nyomán, Éber, ML, Új Idők Lexikona/1938)

A Képzőművészeti Főiskolán 1917-1925 között Benkhard Ágost és Réti István növendéke volt. 1927-ben Párizsban, Londonban, Olaszországban járt tanulmányúton. 1936-1937-ben a mozaikművészetet tanulmányozta Olaszországban. 1925-től kiállító művész. rálátásos csöndéletek, konstruktivan, széles ecsetvonásokkal festett tájképek és figurális ábrázolások után a realizmus jegyében fogantak tematikus művei. Alkotásain fokozottan törekszik a térbeliség és a mozgás visszaadására. 1947 óra a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1953-ban, 1954-ben és 1956-ban Munkácsy-díjat, 1965-ben érdemes, 1969-ben kiváló művész címet és 1970-ben Kossuth-díjat kapott. 1961-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Csók Galériában. 1969-ben a Műcsarnok kamaratermében állított ki. Emlékkiállítását 1979-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria, ahol több alkotását őrzik. - Irod.: Aradi nóra: Fónyi Géza. Bp, 1965.

Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Réti István tanítványa volt. Párizsban, Londonban és Itáliában járt tanulmányúton. 1936-1937-ben a mozaikművészetet tanulmányozta Olaszországban. 1925-től kiállító művész. Rálátásos csendéleteket, konstruktívan, széles ecsetvonásokkal festett tájképek és figurális ábrázolások után a realizmus jegyében fogantak tematikus művei. 1947-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1954-ben és 1956-ban Munkácsy-díjat, 1965-ben érdemes, 1969-ben kiváló művész címet, 1970-ben Kossuth-díjat kapott. Számos monumentális alkotás szerzője. Cementbe ágyazott metlachi csempe felhasználásával a mozaikművészet újszerű alkalmazásával valósította meg a győr-nádorvárosi templom padlóját. Illusztrálással is foglalkozott. Emlékkiállítását 1979-ben rendezte meg a MNG, ahol több művét is őrzik. (Éber, ML)

Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1947 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. A Képzőművészeti Főiskolán 1917-25 között Benkhard Ágost és Réti István növendéke volt. 1927-ben Párizsban, Londonban, Olaszo.-ban járt tanulmányúton. 1936-37-ben a mozaikművészetet tanulmányozta Olaszo.-ban. 1925-től kiállító művész. Rálátásos csendéletek, konstruktívan, széles ecsetvonásokkal festett tájképek és figurális ábrázolások után a realizmus jegyében fogantak tematikus kompozíciói (Sakkozók, 1953; Könyvnap, 1955; Borjúszoptatás, 1959). Cementbe ágyazott metlachi csempe felhasználásával a mozaikművészet újszerű alkalmazását valósította meg (pl. a győr-nádorvárosi templom padlója, 1942). Újabb alkotásain fokozottan törekszik a térbeliség és a mozgás visszaadására (Népi táncosok, 1955-57, Inota; Mezőgazdaság és ipar, 1960, XVI. kerületi Kapitányság). Illusztrálással is foglalkozott. 1961-ben gyűjt. kiállítása volt a Csók Galériában. A nemz. Gal. több művét őrzi. - Irod. Aradi N.: F. Bp., 1965.