A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Deák-Ébner Lajos: Pest, 1850 - Budapest, 1934<br /> Festő. 1868-73 között Münchenben tanult, rövid ideig járt a Képzőművészeti Akadémiára is. Bécsi kiállításon szerepelt először 1873-ben "Gyermek szőlővel" című képével. Itt ismerkedett meg a francia festészettel, melynek hatására Párizsba költözött. Egy ideig a festői Barbizonban dolgozott, ahol Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal került barátságba. Munkácsy nagy hatással volt rá, a franciák közül pedig Bastien Lepage és J.F. Millet. 1874 nyarán Pettenkofen példájára Szolnokra ment, s ettől kezdve több mint egy évtizedig a nyarakat Szolnokon, a teleket Párizsban töltötte. Ekkor festette friss meglátású, közvetlen hangú, szolnoki népéletképeit, melyek nagy feltűnést keltettek, s jelentős sikert hoztak számára (Hazatérő aratók, 1881; Baleset a vásáron, Újoncok, 1883; A konyhakertben, 1885; Húsvéti körmenet; 1886). Ilyenfajta műveivel később is nagy sikereket ért el itthoni és külföldi kiállításokon. 1918-ban 214 alkotásából az Ernst Múzeum gyűjteményes tárlatot rendezett. 1934-ben a Műcsarnokban emlékkiállítást rendeztek képeiből. 1887-ben Mészöly Géza halála után a budapesti Állami Női Festőiskola igazgatójának hívták meg. 1889-1890-ben a Tihanyi Apátság freskóit festette Lotz Károllyal és Székely Bertalannal közösen, 1895-99-ben a Műcsarnok külső oszlopos előcsarnokának faliképeit. 1900 elejétől kevesebbet járt Szolnokra; a "Szolnoki piac" című sorozata kissé egyhangúvá vált (Baromfivásár, 1904; Edényvásár). Ösztöndíjak, művészeti díjak: Ráth-díj, 1883; Társulati Díj, 1885; Nagy Aranyérem (Antwerpen); Állami Vízfestmény Díj, 1919; Állami Nagy Aranyérem, 1930; Kis Állami Aranyérem (München); Ipoly-díj; a Képzőművészeti Társulat Életkép Nagydíja, 1927. Számos alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A szolnoki művésztelep jeles képviselője volt. (ML, Éber)