A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő és grafikus. 1910-ben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolában, ahol Balló Ede, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1905-ben Asbetnél tanult Münchenben, 1908-tól ismét itthon a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait. 1909-1910 között Berlinben dolgozott, Falus Elekkel plakátot tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep létrehozásában. 1911-ben Párizsba ment, 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban járt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen működött, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1920-ban alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak s a Lechner Társaságnak. Ezen kívül tagja volt a Magyar Arcképfestők Társaságának, valamint a Munkácsy Céhnek. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1921-ben tanulmányúton járt Németországban, főleg Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehet Ferenc festő bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben pedig Itáliában járt tanulmányúton. A II. Világháború után Zsenyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Képmásokat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodását követően kezdett tájképeket festeni. Az 1920-as évek elejétől megváltozott a stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Arcképei, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A '30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. A II. Világháború után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól és közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. század első évtizedeiben a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a '10-es években a Vasárnapi Újságban, a '30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Saját maga illusztrálta Művészasztal c. emlékezéseit. Díjak: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, a Barcelónai Világkiállítás aranyérme, Munkácsy-díj, a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Munka Érdemrend arany fokozata. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. (Ladányi József, ML, Éber, H.M.: Műv. 1972/1, P.K.: Műv. 1972/7)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő és grafikus. A bp.-i Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Ezt követően Kecskeméten dolgozott, egyik alapítója volt az itteni művésztelepnek. Ezek kívül, ott volt a Szinyei Társaság, s a Lechner Társaság alapítói között. Később a fővárosban működött. Impresszionista tájakat, arcképeket, figurális kompozíciókat, csendéleteket festett, s tanulmányfejeket rajzolt. Kitűnő karikatúrista volt, akinek e műfajbeli alkotásait finom szellemesség, jóízű humor tette különösen becsessé. Az első, s különösen a II. világháború borzalmas pusztításai, val. embertelensége következében megrendült művész oltárképszerű, apokaliptikus látomásokat festett. Számos lap illusztrátora volt. 1918-ban "Pásztorjáték" című festményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte el. Több kiállításon volt az Ernst Múzeumban (1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929, 1931). Munkácsy-díjas, érdemes művész volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal" c. emlékezéseit. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a MNG. (ML, Éber, H.M.: Műv.-1972/1, P.K.: Műv.-1972/7)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  A Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Munkácsy-díjas, érdemes művész. Impresszionista tájakat, portrékat, alakos kompozíciókat festett. Számos lap illusztrátora volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal", 1958 c. emlékezéseit. 1918-ban "Pásztorjáték" c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931-ben gyűjteményes kiállításokat rendezett az Ernst Múzeumban. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. - ML
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1901-05 között a Mintarajziskolában Balló Ede növendéke volt. Több külföldi tanulmányúton vett részt. 1905 óta kiállító művész. Számos lap illusztrátora volt (Kakas Márton, Borsszem Jankó stb.). Több alkalommal rendezett gyüjt. kiállítást az Ernst Múzeumban, legutóbb 1954-ben és 1959-ben. A kecskeméti művésztelep alapító tagja volt. Tájképi környezetbe helyezett aktkompozíciókat, valósághűségre törekvő portrékat, derűs hangulatú, impresszionisztikus tájképeket fest. Több művét őrzi a Nemz. Gal. Számos művészeti cikket is írt. Művész kortársairól feljegyzett anekdotikus elbeszélései A művészasztal címen jelentek meg (1958) saját illusztrációival. - Irod.: Lehel F.: H. L. rajzai. Bp., 1921.
• Művészeti lexikon I-II.:
  Budapesten tanult s Kecskeméten, majd a fővárosban működött, ahol 1905. óta állít ki nagyobbára tájképekbe helyezett aktcsoportokat, amelyeket zárt kompozícióra való törekvés és ekletikus megfestés jellemez. Grafikailag is működik. 1918. Pásztorjáték c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931. gyüjt. kiállításokat rendezett az Ernst-Múzeumban. Jelentékenyebb művei: Tannhäuser, Szerelem kapuja, Arany-kor, Alvó Vénusz stb. A művész anyja, Az irgalmas szamaritánius, Önarckép, A pólai kikötő, Út az itatóhoz és Viharfelhő c. képei a Szépművészeti Múzeumban vannak, több képét a főváros szerezte meg. Újabban a "Magyar Művészet"-ben és az Est-lapokban értékes festészeti cikkei jelentek meg.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  1901-ben iratkozott be a Mintarajzisk.-ba, ahol Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar volt a tanára. 1905-ben Asbénél tanult Münchenben. 1908-tól ismét a Mintarajzisk.-ban folytatta tanulmányait. 1918: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, Műcsarnok: 1929: Világkiállítás aranyérme, Barcelona; 1952: Munkácsy-díj; 1954: Szocialista Munkáért Érdemérem; 1969: Munka Érdemrend arany fokozata. A Magyar Arcképfestők Társasága, a Munkácsy Céh és a Szinyei Társaság tagja volt. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. 1909-10 között Berlinben dolgozott. Falus Elekkel plakátokat tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep alapításában. 1911-ben Párizsba ment. 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban volt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen dolgozott, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója volt. 1921-ben Németországban volt tanulmányúton, főként Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehel Ferenc bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1930-ban Párizsban és Münchenben tartózkodott. 1929-ben a szentendrei szabadiskolában tanított. A II. világháború után Zsennyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1980-ban hagyatéka a gyöngyösi Mátra M.-ba került. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Portrékat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodása után kezdett tájképeket festeni. A 20-as évek elejétől megváltozott stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Portréi, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A 30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. 1945 után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól, közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. sz. első évtizedében a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a 10-es években a Vasárnapi Ujságban, a 30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Művészeti írásait a 20-as évek végétől a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Élet közölte. 1928-46 között a Szinyei Társaság kiállításait, Ernst Lajos halála után az Ernst M. tárlatait rendezte.<br /> Ek.: 1913: VI. kiállítás, Ernst M.; 1946: Bibliotheca Officina; 1949: Fészek Klub; 1954: Ernst M. (kat.); 1959: Csók G. (kat.); Képcsarnok, Szeged; 1974: G., Szolnok; MNG; 1975: Herman O. M. Képtára, Miskolc; 1980: Móra F. M., Szeged; Mátra M., Gyöngyös (állandó kiállítás); 1981, 1984: Gyöngyösi G., Gyöngyös.<br /> Vcsk.: 1903-tól: az OMKT kiállításai, Műcsarnok; 1910: Könyves Kálmán Szalon; 1913: XIII. kiállítás, Ernst M.; 1920: XLI. kiállítás, Ernst M.; 1921, 1922: Ernst M.; 1922-től: a Szinyei Társaság művésztagjainak kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1924: Ernst M.; Magyar művészeti kiállítás, Bécs; 1925: Magyar művészeti kiállítás, London; 1928-tól: a Munkácsy Céh kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1929: CVII. kiállítás, Ernst M.; 1940-től: Magyar Művészetért, Műcsarnok és régi Műcsarnok; 1947: Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1948: Kilencven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; A szolnoki művésztelep jubileumi kiállítása, Ernst M.; 1955: Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok.<br /> Mk.: Damjanich J. M., Szolnok; MNG; Móra F. M., Szeged; PIM<br /> Kötete: A művészasztal, Bp., 1958.<br /> Irod.: Bálint A.: Hermann Lipót, Nyugat, 1913. jan. 16.; Bálint R.: Hermann Lipót, a KÉVE Könyve, Bp., 1913.; Lázár B.: (kat. bev. tan., Ernst M., 1913); Bálint A.: Hermann Lipót rajzai, Nyugat, 1921. dec. 1.; Lehel F.: Hermann Lipót rajzai, Bp., 1921; Eisler M. J.: Hermann Lipót művészete, Magyar Művészet, 1929/4.; Farkas Z.: Hermann Lipót kiállítása az Ernst Múzeumban, Nyugat, 1929. dec. 1.; Pérely I.: Magyar Újságrajzoló Művészek Könyve, Bp., 1930; D. Fehér Zs.: Hermann Lipót művészete (kat. bev. tan., Ernst. M., 1954); Lengyel G.: Hermann Lipótról (kat. bev. tan., Csók G., 1959); Lengyel G.: A nyolcvanéves Hermann Lipótnál, MŰV, 1964/6.; Pogány Ö. G.: Hermann Lipót emlékkiállítása a Szolnoki Galériában, Jászkunság, 1974/10.; Demény J.: Bartók "piktor" földije: Hermann Lipót, Dunatáj, 1984/1.; Mrvavik L.: Pascin Magyarországon, MÉ, 1991/1-2. (L.J.)