A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  Festő. Zsáka, 1935. márc. 14.<br /> 1956: egri TF; 1989: KLTE BTK. 1964: Debreceni Ősz Tárlat, II. díj; 1968, 1971, 1975, 1979, 1985, 1993: Káplár Miklós-emlékérem; 1971: Debrecen Város Művészeti Díja; 1975: Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Művészeti Díja; 1981: Nikola Marinov-emlékérem, arany fokozat; 1983: Nikola Marinov-emlékérem, ezüst fokozat; 1986: SZOT-díj; 1989: Holló László-díj; 1992: X. Orsz. Tájképfestészeti B., bronz diploma; 1993: XII. Orsz. Nyári Tárlat, Debrecen, a szövetség díja; 1995: Kölcsey Ferenc-díj. 1956-tól Hajdúnánáson tanított. 1970-től Debrecenben él. A Debreceni TF Int. művészeti tanszékének vezetője volt 1975-89 között. Rendszeresen részt vett különböző művésztelepek munkájában, pl.: Hajdúsági Nközi Művésztelep, Tokaji Művésztelep, Hortobágyi Alkotótelep (alapító tag is), Gyergyószárhegy (RO), Kazimierz (PL), Targoviste (BG), S. Michel (FR) művésztelepei. Kamjanka (Ukrajna), Gyergyószárhegy, Bucka-Gányó (YU), Bessans (FR). 1999-ben alapítója és vezetője a balatonvilágosi Kárpátmedencei Magyar Festők művésztelepének. Művészete elkötelezett a bihari, nyírsági, hortobágyi táj és ember iránt. Panteisztikus áhítata mellett megfogalmazza a környezetért való aggódását is. Újabban temperaképeket és nagyméretű akvarelleket fest.<br /> Ek: 1961: Hajdúnánás; 1962: Művészklub, Bebrecen; 1965, 1970, 1975, 1980, 1985: Medgyessy T., Debrecen; 1987: Derkovits T., 1989: TIT G., Debrecen; Csepel G.; Hmvhely; 1989, 1992: Műv. H., Hajdúböszörmény; 1990: Szakszervezetek G., Debrecen; 1993: Művészek és Műpártolók Egyesülete, Debrecen; Bank Ausztria Klubja, Linz; 1995: Szabadka; Salzburg; Linz; 1998: Önálló G., Zsáka; 1998: Magyar Kultúra Háza (Helsinki); 1999: Morestel (FR).<br /> Vcsk: 1968-tól Őszi, Tavaszi Tárlatok, Debrecen; 1971-től Hajdúsági Nközi Művésztelep kiállításai, Hajdúböszörmény; Debrecen; 1972: Kelet-magyarországi képzőművészek, MNG; 1981-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Hmvhely; 1983: I. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged; 1989: 25 éves a Hajdúsági Nközi Művésztelep, Ernst M.; 1992: X. Tájképfestészeti B., Hatvan; 1994: Délibábok hazája IV., Déri M., Debrecen.<br /> Mk: Déri M., Debrecen; Hajdúsági M., Hajdúböszörmény.<br /> Irod.: Módy Gy.: Madarász Gyula kiállítása Hajdúnánáson, Alföld, 1962/1.; Mészáros E.: Madarász Gyula, MŰV, 1965/8.; Solymár I.: Kelet-magyarországi művészek kiállítása az MNG-ben, Alföld. 1973/2; Éles Cs.: Madarász Gyula, szabad Hét Nap (Subotica), 1995. júl. 6.; (kat., Debrecen, 1996. szerk.: Madarász Gyula). (Sz.K.K.)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Zsáka, 1935 - <br /> Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, val. egyéni tárlaton mutatta be alkotásait (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valam. a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985), Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennálé bronz-diploma (1991), Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét és szárnyaló líraiságát szemlélhetjük akvarelljein. A szokatlanul nagyméretű akvarellek beöltik a tere és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a nézőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. (M.Gy.-Kat.)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Zsáka, 1935. -<br /> Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, valamint egyéni kiállításon mutatta be munkáit (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valamint a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985). Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennále bronzdiplomája (1991), a Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségének művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), a Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét, szárnyaló líraiságát szemlélhetjük vízfestményein. A szokatlanul nagyéretű vízfestmények betöltik a teret, és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a szemlélőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. Műveit őrzi a debreceni Déri Múzeum és a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum. (m.Gy.: Katalógus, Sz. Kürti Katalin adatközlése nyomán)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Zsáka 1935 -<br /> Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, azóta Hajdúnánáson művészpedagógus. Önálló tárlata volt 1966-ban és 1972-ben Debrecenben és 1974-ben Hajdúnánáson. Külföldön a Szovjetunióban, Romániában és Lengyelországban állított ki. 1968-ban és 1971-ben Káplár Miklós-emlékérmet kapott, majd lenyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját. Festői szemlélete a követésre érdemes hagyományokat a modernebb formai megoldásokkal kívánja összehangolni. Főleg a hajdúsági, tiszai tájak puritán szépsége, változatos színvilága nyűgözi le. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp., 1985
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  Festő. Zsáka, 1935<br /> Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, jelenleg Debrecenben a Tanítóképző Főiskola tanszékvezetője. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában, Franciaországban és Finnországban járt. Eddig 14 egyéni kiállítása volt, a legjelentősebbek Debrecenben (1962, 1965, 1975, 1983), Hajdúböszörményben (1974) és Nyíregyházán (1976, 1978, 1980). A Hajdúsági művésztelep alapítótagja, a Káplár Miklós emlékérem négyszeres kitüntetettje (1963, 1971, 1975, 1979). 1972-ben elnyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját, 1981-ben Targoviste város (Bulgária) Nikola Marinov emlékérmét. - Az alföldi hagyományok modern szemléletű folytatója, munkáit változatos színvilág, gondolati-erkölcsi tartalom, műves megmunkálás jellemzi. Jó eredményeket mutat fel az akvarell műfajában.