A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. A fővárosi Mintarajziskolában Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a tanítómesterei. A karlsruhei Művészeti Akadémián is folytatott tanulmányokat. Már az induláskor, 1896-ban a nagybányai festőiskolában Ferenczy Károly mellett dolgozott. Több éven keresztül a szolnoki művésztelepen tevékenykedett, amelynek egyik alapító tagja volt. Festői működésének első két évtizedében finom színharmóniájú alföldi tájmotívumokat, tanyákat, szolnoki piaci részleteket, utána felvidéki havas városképeket festett naturalista meglátással, finom festői megérzéssel (Tiszavidéki táj, Erdei út, Eső után, Zagyvaparti részlet, Téli napsütés stb.). 1893-től állandóan szerepelt a Műcsarnok tárlatain, 1908-ban gyűjteményes kiállítást is rendezett. Itthon és külföldön számos kitüntetést, díjat kapott. 1898-ban Esterházy-díjat, 1899-ben állami kis aranyérmet, 1913-ban Társulati-díjat, 1916-ban pedig Rökk-díjat nyert. Tagja volt a Magyar Képzőművészetek Egyesületének. Több munkája a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. (Éber, RI-NM, Új Idők Lexikona/1942, ML, VNML)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. A Mintarajziskolában Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei. A karlsruhei Művészeti Akadémián is folytatott tanulmányokat. 1896-ban a nagybányai művésztelepen dolgozott. Több éven keresztül a szolnoki művésztelepen működött, melynek egyik alapítója volt. Kezdettől fogva főképp az Alföld tájmotívumait, később felvidéki havas városképeket festett naturalista meglátással, finom festői megérzéssel. Itthon és külföldön számos díjat nyert. 1898-ban Esterházy-díj, 1899-ben kis aranyérem, 1913-ban Társulati-díj, 1916-ban pedig Rökk-díj. Több alkotása a MNG tulajdona. (Éber, RI-NM)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Tanulmányait a Mintarajziskolában és a karsruhei akadémián végezte. Mesterei itthon: Greguss János, Székely Bertalan, Lotz Károly. Tanulmányutakat tett Német- és Franciaországban, Angliában, Belgiumban, Hollandiában és Svájcban. 1890 óta állít ki. A festői naturalizmusa régibb nemzedékének egyik legjelentősebb képviselője. Egyszerűségre, a lényeg kifejezésére törekszik. Biztos szemmel találja meg a Tisza-part és a Tátra eltérő motívumaiban a festői elemeket. Tarka kisvárosi vásárjeleneteinél közelebb áll hozzá a tél és az ősz hangulatvilága. A hóbasüllyedt zalai falvak kékárnyékú téli csöndje, a Tátra zöld-fehér szimfóniája és Svájc végtelen távlatai érdeklik. 1908-ban gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Több képe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943.
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. Tanulmányait Székely Bertalannál és Lotz Károlynál, majd Karlsruhéban végezte. Hazatérése után Szolnokon a művésztelep egyik alapítója lett. Festői működésének első két évtizedében szolnoki piaci részleteket, tanyákat, tájképeket, később felvidéki havas városrészeket festett természeti tanulmányok alapján, finom festői meglátással. 1893-tól állandóan szerepelt a Műcsarnok kiállításain, 1908-ban gyűjt. kiállítást is rendezett. Itthon és külföldön számos díjat nyert. Több festményét őrzik a Nemz. Gal.-ban.
• Művészeti lexikon I-II.:
  Festő. Budapesten és Karlsruheben tanult s hazatérve főképp a szolnoki művésztelepen dolgozott, amelynek egyik alapítója. Kezdettől fogva főképp az Alföld tájmotívumait, később felvidéki havas városképeket stb. dolgozott fel naturalista meglátással finom, festői megérzéssel (Tiszavidéki táj, Zagyvapart Szolnokon stb.). Több képe van a Szépm. Múzeumban és a Fővárosi Képtárban. Itthon és a külföldön számos díjat nyert (Esterházy-díj 1898, kis aranyérem 1899, Társulati díj 1913, Rökk-díj 1916 stb.). 1908 gyűjt. kiállítása volt a Műcsarnokban.