A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  1941-48: MKF, mesterei: Burghardt Rezső, Szőnyi István. 1942-43: a firenzei Műv. Akad.-án ösztöndíjas, mesterei: Primo Conto és Felice Carena; 1942: Firenze város díja; 1944: Firenze város díja; 1944: Miskolc város díja; 1951, 1953: orsz. tájképpályázat III. díja; 1953: "Hazai táj" pályázatának I. díja; 1963: Egry József-díj. Indulása anyagutánzó és higgadt előadásmódját az 50-es évek közepétől mozgalmasabbra váltotta. Várpalota kopár, iparlepte és a Balaton-vidék bensőséges táját ugyanúgy festette, mint a bányák és alumíniumkohók látványát és embereit: a posztnagybányai piktúra szín- és fényhatásaival.<br /> Ek: 1943: Palazzo Stozzi, Firenze; 1954: Bányász Székh.; 1955: Csók G. [Bényi Lászlóval]; 1959: Academia, Firenze; 1963: Veszprém; 1965: Fényes A. T.; Képcsarnok, Veszprém.<br /> Vcsk: 1947: Nemzeti Szalon; 1948: Fiatalok kiállítása, Szinyei T.; 1961: Vegyipari dolgozók között, Csók G.; 1962: Művészet a gyárban, Csepel; 1963: Bakony-Balaton, Csók G.<br /> Mk: MNG; Laczkó D. M., Veszprém; Nagy Gy. G., Várpalota.<br /> Irod.: Bodnár É.: Nagy Gyula (kat. bev., 1976); Heitler L.: Szándék és megvalósulás, Napló, 1976. okt. 23.; D. Fehér Zs.: Nagy Gyula (kat. bev., 1988). (HE. L.)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  A Képzőművészeti Főiskolán megszakításokkal 1941-1947 között Burghardt Rezső és Szőnyi István növendéke volt. 1942-1943-ban Olaszországban járt tanulmányúton. 1949-1952 között a Bányász Szakszervezet székháza részére képsorozatot készített a bányászok életéről. 1956-ban gyűjteményes kiállítása volt a Csók Galériában. Életképeket, arcmásokat és tájképeket festett. 1964-ben Egry József-díjjal tüntették ki. - Irod.: Szij Rezső: Nagy Gyula. Bp. 1965. - ML
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. 1941-48 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. 1942-1943-ban a firenzei Művészeti Akadémián ösztöndíjasan képezte magát. Primo Conti és Felice Carena voltak a mesterei. 1949-52 között a Bányász Szakszervezet székháza részére képsorozatot készített a bányászok életéről. 1943-tól egyéni (Fényes A. Terem, Csók Galéria, Veszprém, Firenze, stb.) és csoportos (Nemzeti Szalon, Szinyei Terem, Csók Galéria, Csepel, stb.) kiállításokon szerepelt. 1958-ban ismét Olaszországba látogatott. Életképeket, portrékat és tájképeket festett. Festészetében szépen zengnek Rudnay gordonkahangjai, de nem hiányzik belőle Egry kristálygömbjeinek nosztalgiája sem. Várpalota kopár, iparlepte és a Balaton-vidék bensőséges táját ugyanúgy festette, mint a bányák és az alumíniumkohók látványát és embereit: a posztnagybányai piktúra szín- és fényhatásival. Elhatározó befolyást főiskolai mestere, Burghardt Rezső gyakorolt rá. Díjak: Firenze város díja; Miskolc város díja; az országos tájképpályázat III. díja; Egry József-díj. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dénes Múzeum őrzi. (ML, Heitler László adatközlése nyomán, Műv. 1966/9)