A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Hincz Gyula és Domanovszky Endre voltak a tanárai. 1962-ben végzett. 1963-tól szerepel rendszeresen különböző csoportos és egyéni tárlatokon. Első önálló kiállítását 1967-ben rendezte a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében. Ezen kívül a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, Debrecenben, Csongrádon, Gyöngyösön, Szabadkán, Szekszárdon, Pécsen, Veszprémben, Szolnokon, 1973-ban a budapesti Képcsarnokban, 1991-ben a Mednyánszky Teremben állította ki munkáit. Gyakran szerepelt a Stúdió tárlatain, a szegedi Nyári Tárlatokon és Táblaképfestészeti Biennálékon, Dániában és Svédországban. Tanulmányúton járt Amszterdamban, Athénben, Párizsban, Stuttgartban, Dániában és az USA-ban. Mohácson sgraffitót, Sályban pedig freskót festett. Filozofáló, meditáló alkotásai arról vallanak, hogy a tudomány nyomán óriási mechanizmussá fejlődött civilizáció nem választhatja el a modern embert sem a természet ősi közösségétől. Rajzaiban több mestert is figyel - Nagy Balogh János, Hincz Gyula, Picasso jelenti számára az elérendő magaslatot. Színházi tematikájú képeket, háborús képeket, csendéleteket és aktokat festett. Díjak: Juhász Gyula-díj; a szegedi Nyári Tárlat munkajutalma; Szabadtéri emlékérem (Szeged); Pro Natura díj (Mezőtúr); Magyar táj magyar ecsettel díj; az V. Táblaképfestészeti Triennále díja; Szegedért emlékérem; a VI. Táblaképfestészeti Biennále díja. Munkáit a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. (Műv. 1968/4, Sz.P.: 1987/6, Sz.P.: Műv. 1976/2, P.F.: Műv. 1979/10, SzF)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő, grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Hincz Gyula és Domanovszky Endre voltak a tanárai. 1962-ben végzett. 1963-tól szerepel rendszeresen különböző csoportos és egyéni tárlatokon. Első önálló kiállítását 1967-ben rendezte a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében. Ezen kívül a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, Szegeden, Csongrádon, Szabadkán, Szekszárdon, 1973-ban a bp.-i Képcsarnokban állította ki munkáit. Mohácson sgrafittót, Sályban freskót festett. Filozófáló, meditáló művei arról vallanak, hogy a tudomány óriási mechanizmussá fejlődött civilizáció nem választhatja el a modern embert a természet ősi közösségétől. Rajzaiban több mestert is figyel, Nagy Balogh János, Hincz Gyula, Picasso jelenti számára az elérendő magaslatot. (Műv.-1968/4,1987/6, Sz.P.: Műv.-1976/2)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  A Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Hincz Gyula és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1962 óta önálló festőként dolgozik. Munkássága során murális pályázatokon vett részt, eredményeként két megbízást teljesített. Mohácson sgrafittót, Sályban freskót festett. Szegeden letelepedve első önálló tárlatát 1970 júniusában a Móra Ferenc Múzeumban rendezte meg. 1973 júniusában a Képcsarnok szegedi szalonjában volt önálló tárlata. 1975-ben a "11 szegedi festő" kiállításán vett részt. 1983 februárjában Csanyteleken rendezett kiállításon mutatta be alkotásait. 1984 júliusában Szegeden Önarckép címmel kiállítást rendeztek alkotásaiból, ahol 24 képét mutatták be. Filozofáló, meditáló képei a Tehetetlenség, 1970., A nagy kék fa, 1970., arról vallanak, hogy a tudomány nyomán óriási mechanizmussá fejlődött civilizáció nem választhatja el a modern embert a természet ősi közösségétől. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975.; Szuromi Pál: Háborgó béke. Novák András gyűjteményes kiállítása. Művészet, 1987.6.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  1962-ben végzett a Főiskolán, ahol Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula növendéke volt. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Hollandiában járt. 1969 óta Szegeden él, 1974-től 1981-ig az itteni tanárképző főiskola tanársegédjeként dolgozott. Csoportos bemutatók mellett egyéni kiállításai voltak Budapesten, Szegeden, Szekszárdon, Kaposvárott, Csongrádon, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán stb., valamint a jugoszláviai Szabadkán (1971). 1978-ban elnyerte Szeged város Juhász Gyula-díját. - Konstruktív szellemben dolgozó, de a színek kifejezőerejére építő festő; kolorisztikus adottságai különösen jól érvényesülnek a tájfestés területén. Murális feladatokkal is foglalkozik.